Második nap, ketten Rékuval

Tegnap jó sokat sétáltunk Rékuval amit én nagyon élveztem. Réku, hogy őszinte legyek még annyira nem élvezi. Nézelődik nagyon komolyan, de láthatóan nem lelkes, majd elalszik. Amikor hazaértünk rögtön lelkesen játszott rugkapált, beszélt. Így arra gondoltam, hogy most nem fogom kint tölteni vele az "egész napot". Főleg, hogy az is az eszembejutott, hogy még nem is jó a kis gerincének a sok ülés, hiszen ülni még nem tud és persze az ülés nem 90 fokban tartja, hanem kicsit hátradöntve, de akkor is megterheli a hátát. Szóval ma egyszer mentünk csak el sétálni egy nagyot.
Ami érdekes Malagában, hogy nincs csöndes része. A parkban nem tudtam eldönteni mi az ami fura, ami miatt nem úgy üldögélek a napon egy padon mint otthon mondjuk a Margit szigeten. Aztén leesett. Hihetetlenül hangos ez a város. A forgalma óriási, mindenhonnan buszok, autók hangja. Pluszba építkeznek mindenhol, illetve a kikötőnek is van egy hangzavara. Erre még rájött a madarak hihetetlen hangos vitája, ami magában még egy parkba illő is, viszont kiegészítve a többi városi zajjal, fúú nagyon nagy katyvasz volt.

Mindig úgy gondoltam, hogy városi ember vagyok, hisz Budapesten születtem és nőttem fel, de ma rá kellett jönnöm, hogy azért nekem szükségem van a csendre, nyugira. Vidékre még mindig nem tudnék elköltözni, nem tudom magunkat ott elképzelni, de nagyon örülök annak ahol vagyunk. Van ott minden. Nyüzsi, zsivaly, csend és nyugalom.

Réka kifejezetten díjjazta újra, hogy hazaértünk és ami mindennél fantasztikusabb, ahogy megörül Máténak amikor akár csak meghallja a hangját és hát amikor észreveszi, ha tehetné kiugrana a kisbőréből :D

Ma, Apa és a kockásNyúl aratták a legnagyobb sikert.