3 napot töltöttünk a szülés után a kórházban Picurkával.
Az első nap október 5.-én, szinte egész nap hevertem mint egy partra vetett hal, annyira lemerültem. Szédelegtem, el-el szürkült a világ ilyesmi. Viszont adrenalinnel nnyira tele volta szervezetem, hogy nem tudtam aludni. Na meg persze ahogy jó Murphy barátunk sokszor megmondta, valaki mindig akkor jöt amikor már épp egy kicsit mélyebben tudtam volna pihenni.A nap eltelt így, én lelkesen próbáltam szoptatni, gyönyörködtem Rékuban. Mátéval vigyorogtunk mint a vadalma.
Jött az első este, a tejakasztó buli.Ahogy hallottam a tejfakasztó jól sikerült, mondjuk Máté se tudott sokáig maradni, hiszen előző este ő is fenn volt végig, ő se aludt már 36 órája.
Az első estém nem sikerült valami pihentetően. Konkrétan hajnali 5-ig nem tudtam aludni, mert Rékut próbáltam nyugtatni, etetni. Hajnalban végre kitalálta a váltásba érezett csecsemős, hogy Réku éhes és nem kap tőlem elég tejet szerinte az itt a gond.
Adott is neki pár mili anyatejet és láss csodát Réka megnyugodott és elaludt.
Innentől kezdve legalább kiderült, hogy nem indult be még a tejem, előtejem, ezzel foglalkozni kell.Neki is kezdtünk. Rékát minél többször mellre kellett tenni, plusz még fejni stb... Ettem, ittam, erősödtem, Máté másnap bent aludt velem a kórhzázban, Picurkát meg odaadtuk a csecsemősöknek éjszakára, hogy tudjak aludni, mert addigra már 72 órája nem aludtam és így teljesen lemerülök és a tejem tuti nem fog beindulni.
Másnap végre kipihenten ébredtem, kezdtem kicsit tisztábban látni a dolgokat :) Ekkor volt csütörtök.
Pénteken délelőtt engedtek ki minket. Addigra úgy nézett ki, hogy beindul majda tejem, de még igazán mennyiségnek mondható nem jött, de megnyugtattak, hogy ez már annyi amivel nem lesz gond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése