Szülő orvos kommunikáció

• Jónapot kívánok, van egy babánk - pár hetes vagy hónapos teljesen mindegy:), az a gondunk hogy:
• Mintha kicsit sokat síran, lassan már 3 órája
• Nem akar aludni, nem értjük miért
• furcsa színűt - zöldet kakil
• néha sír evés közben
• stb...
• Értem Apuka, első gyerek? (érted, azt hogy lázas még meg sem kérdezi)
• Igen első - gondolatban hozzátéve hogy sok könyvet olvastam a témában, és az internet sem írt semmi okosat
• Érteeeem - az ember a bőrén érzi, hogy most már tuti végig hülyének fogján nézni - Lázas, tudja hogy kell megmérni?
• Nem, nem lázás szerencsére, többször megmértük a lázát, hosszas küzdelmek után, de nem lázas. Popsi mérés után ugye fél fokot le kell vonni?
• Igeeeeen Apuka - nem nem kaptam jó pontot hogy ezt tudom - És mennyit eszik a kicsi
• Hááát, megeszi azt amit kell, na de .... és lelkesen felsorolom a tüneteket
• Értem Apuka, és a gyerek nem hányt nem ment a hasa?
• Nem
• Jókedélyű egyébként
• Igen (kivéve persze amikor szegény 3 órákat sírt)
• Érteeeem Apuka, akkor azt tudom mondani, hogy türelem, el fog majd múlni
• Tessék?
• Apuka a kicsinek nincs semmi baja, majd elmúlik, legyenek türelemmel

Nos, ez a beszélgetés Réka első 2 hónapjában jópárszor lezajlott. A jó hír az hogy a legtöbb tünet tényleg elmúlt idővel:) a rossz pedig az, hogy tényleg senki semmit nem tud tenni. A gyereknek is meg kell szoknia a kinti világot:)