Volt sok elméletünk arról, hogy Rékut miként is fogjuk fürdetni, de természetesen mint olyan sok elmélet, ez is gyakorlatban igen sokat változott:) Születése után Réku a mosdókagyló-t bérelte ki magának, amibe szigoróuan 36 fokos vizet eresztve pancsiztatuk Picurt, persze ez elég erős kifejezés, mert a köldök csonk még meg volt, és mint gyakorló "igen első babánk van" szülők inkább megrettenve voltunk attól, nehogy valami baj legyen a picivel, minthogysem a pancsi szó bármikor is eszünkbe jutott volna.
Természetesen telt múlt az idő és eljött az a nap amikor teljesen leszáradt a csonk, és leesett, ennek örömére Réka köldöke szabad lett, Anyu és Apu már nem rettegett attól, hogy viz éri azt a területet, és gondolva a jövőben lévő baba uszira, a közös fürdés terveit már a gyakorlatban is ki akartuk próbálni. Hozzáteszem hogy az elején Rékanak a fürcsivel semmi gondja nem volt. Jó meleg viz, szülők mosolygó néha ijedt képe, de úgy egyébként minden okés, a problémák a kijutás után voltak, de ez természetes mert az 1-2 hónapos babának még nem jó a hőháztartása, tehát gyakorlatilag lehetetlen elkerülni, hogy ne fázzon, ennek örömére ne szóljon természetesen sírva. Szerencsére ezt a problémát is tökéletesen kezeltük, és lufitündért, amig Zsuzsi még diszítő elemként kapott a Krafttól, kiváló elterelőként tudtunk, és azóta is tudunk hasznosítani...
Egy szó mint száz, 1 hónaposan belevágtunk a nagy kalandba, és hatalmas kád vizet engedve Rékut először Apuval, majd másik alkalommal Anyuval fürdettük meg, ezzel nem is lett volna gond, az első 1-2 alkalommal, Réka tudomásul vette, hogy ez kicsit most más, de nem volt semmi gondja, viszont az egyik Zsuzsis fürdetésnél bepánikolt, és ordítani kezdett, mi persze nagyon megijedtünk, mert ennyire nem szokott kiakadni, és féltünk hogy valami komolyabb baj van. Nos ez akkor nem, de később beigazolódott. Bucót, ez után bármikor víz közelébe vittük azonnal elkezdett ordítani és sírni.
A technikát olyan szintre fejlesztette, hogy már a szóbában amikor elkezdtük a vetköztetést elkezdett ordítani, igen jól hallottad nem szipogni, szomorkodni, hanem ordítani! Természetesen mi mint liberális szülők elkezdtük átgondolni az eseményeket, és különböző akcióterveket felállítani arra, hogyan lehetne Rékával ismét megkedveltetni a fürcsit. Az internetes kisokosról megtudtuk, hogy minél nyugodtabb körülmények között rakjuk be a kádba, annál nagyobb eséllyel nem fog bömbölni. Ennek hatására a fürdetés előkészületei a különböző elterelési hadműveletek miatt - nem kicsi ez nem vetköztetés, ez csak játék, jaj ne légy szomorú megvigasztallak, még öt perc - fél órásak lettek, és természetesen semmi haszonnal nem jártak mert Picur mindig levonta a megfelelő következtetést, tudtam tudtam úgyis tudtam hogy fürcsi jön, aminek következtében másnap újabb és újabb technikákat kellett bevetni.
Aggódni persze nem kell, Apu és Anyu nem az a tipikus türelmes típus, hanem inkább a próbáljunk meg minél több mindent fazon, így Rékunak hamar lett új kisfürdő kádja, hátha az volt a baj, kiprobáltuk a fürdető hálot, a pelust a hát alá, hogy ne csuszkáljon, de a vége az lett, hogy Réka már csak három naponta fürdött, hogy elfelejtse - persze nem felejtette el - a rossz emlékeket.
Nos ezt az egész tortúrát 2 héttel ezelőttig folytattuk, amikor is eldöntöttük, hogy ennek így sok értelme nincs. Réka nem szeret fürdeni, nekünk egy óra sírás a fürdés, és változás nem sok, akkor új terv kell. Erre persze beindult terror Anyu és Apu fantáziája, és a megoldás az lett, hogy usszúk meg a fürcsit olyan gyorsan amint lehet, ez jó Réknak is meg nekünk is mert kevés sírást kell hallgatni. Ezen felbuzdulva már az első fürdetés fantasztikus eredménnyel zárult: gyereket gyorsan - levetköztette Apu, persze sírás ment ezerrel, de aztán volt egy kis nyugtatás, közben Anyu megcsinálta a fürcsi vizet, aztán mindenféle kapálozás ellenére Réka a vizbe találta magát, óráisi sírás, közben szülők ezerrel mosdatják, és Réka azt veszi észre, hogy egy perc múlva már nincs is a vizbe. Senki nem próbálja nyugatni játszani vele a kedvenc játékaival, hanem már vége is a tortúrának, aminek eredménye az volt, hogy az utána lévő olajozás és türcsizés alatt már nem sírt.
Siker:) Az új stratégia jól láthatóan fantasztikusan működött, tehát folytattuk, elfelejtettük a 3 napos fürdést mondván 1 perct terrort, minden gyereknek ki kell birnia, és valóban Réka már nem "büntetett" minket egy órás sírással a fürcsi előtt közben után.
Ami viszont mindkettőnk számára meglepő volt, hogy a végső sikerre alig kellett várni egy hetet: egyszer véletlenül Apu túl hideg (32 fokos) vizet engedett Rékának, amire a reakció annyi volt, hogy vizbe helyezés után nem volt sírás. Anyu persze teljesen meglepődött, mert tényleg kézzel érezhetően hideg volt a viz, és ennyire hideg vizzel nem próbálkoztunk a tesztek alatt. Másnap lelkesen hideg vizet csináltunk megint, és Réká bár erősen fogta a kezünket - hihetetlen édes volt - de nem sírt:) Mivel ez már így megy több mint egy hete, ezért bátran állíthatjuk hogy Anyu és Apu ismét megoldott egy rejtélyt Réku életében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése